Temető - (Helyi Értéktár)

1.      számú melléklet: a Rajkai Temető Települési Értéktárba történő besorolásához

Kérelem a Települési Értéktárba történő felvételhez

Készítette: Kiss Vince polgármester

Szakmai előkészítő:  

I.     Javallattevő adatai:

1.)    Javaslatot benyújtó szervezet: Rajka Község Önkormányzata  

2.)    Kapcsolattartó személy: dr. Lakatos Zoltán jegyző

3.)    Cím: 9224 Rajka, Szabadság tér 1. Tel.: 0696/222-011; e-mail: igazgatas@rajka.hu

II.  Települési Érték adatai:

1.)    Települési érték megnevezése: „Rajkai Temető és az ahhoz kapcsolódó szellemi örökség”

2.)    Települési érték szakterületenkénti besorolás: település történelméhez tartozó megőrzött szellemi és építészeti örökség

3.)    Települési érték fellelhetősége: Rajka belterület 121 hrsz. Móricz Zsigmond utca

4.)    Értéktár megnevezése: Települési Értéktár

5.)    Települési érték bemutatása, egyedi jellemzők, történet leírása

Rajka Község területén a bronzkor óta laktak népek. Feltárások során gepida és avar kori leletek nagy számban kerültek elő. A római korban a Limes-en elhelyezkedő Ad-Flexum és Geruláta közötti őrtoronynak adott helyt, amelyről Pannónia területét védték az egykori Duna ágrendszeren keresztül betolakodó barbár népektől. A község első írásos említése egy 1208-as oklevélben fordul elő. 1313-ban magyarok lakták, és Rákfalvának hívták. Ekkor építették fel első templomát és a már említett templomtorony román-gót stílusa is erre vall. 1352-ben „villa Rajkon” I. Nagy Lajos király Schwartz Hermannak egy egész udvartelket adományozott. A tatárjárás után német telepesek érkeztek Bajorországból és Elzász-Lotharingiából. 1650 körül evangélikus templomot építettek. 1685-ben I. Lipót király azok számára, akik a török ellen hősiesen harcoltak, 22 rajkai telket osztott ki. A XVIII. században, mint német többségű települést tartották számon, amely az óvári uradalomhoz tartozik, de 22-24 nemes is lakja. A községnek 1851-ben 7 dunai malma, réve, 72 kézművese, 4 kalmárja volt, és a magyaróvári főhercegi uradalomhoz tartozott. Rajka 1867-ben járási székhellyé vált, vasútállomást, távírdát és postát létesítettek. A Rajka területén lévő lakosság megjelenésével egyidejűleg temetőt alakítottak ki, az akkor még falu szélén lévő területen. A katolikus templom megépítését követően egy ideig a közösség tagjai a templom körül temetkeztek, így - a már meglévő temetőben – azok temetését végezték, akik nem tartoztak a felekezethez. A 19. század elején döntöttek arról, hogy egy temetőt használnak, így a korábbi temetőben temették el a keresztény rajkaiakat.

A temetőről Vitéz János: Rajka Krónika c. munkájában az alábbi leírást készítette:

„1831. szeptember 20-án áldotta meg az új temetőt Toscano Károly rajkai rk. plébános. Vegyes vallású lévén a község, az a szokás alakult ki, hogy az evangélikusok a temető jobb oldalán temetkeztek, míg a katolikusok a bal felén. 1853-ban október 16-án a temető kibővítettetett. A két temetőt egybevették. A helyi esperes, főesperes a temetőt az új kereszttel együtt megáldotta.
A katolikusok a temetőt nem hagyták árván. Felelevenítették a régi Szentháromság-templom emlékét. A régi templom szentélye földjére kápolnát építettek Szent Kereszt tiszteletére.
A krónikában ez áll: 1854. aug. 1-én megkezdték a temető kápolna alapjának az árkolását és