Hírek

Elérhetőségek

Temető - (Helyi Értéktár)

1.      számú melléklet: a Rajkai Temető Települési Értéktárba történő besorolásához

 

Kérelem a Települési Értéktárba történő felvételhez

 

 

Készítette: Kiss Vince polgármester

Szakmai előkészítő:  

 

I.     Javallattevő adatai:

 

1.)    Javaslatot benyújtó szervezet: Rajka Község Önkormányzata  

 

2.)    Kapcsolattartó személy: dr. Lakatos Zoltán jegyző

 

3.)    Cím: 9224 Rajka, Szabadság tér 1. Tel.: 0696/222-011; e-mail: igazgatas@rajka.hu

 

II.  Települési Érték adatai:

 

1.)    Települési érték megnevezése: „Rajkai Temető és az ahhoz kapcsolódó szellemi örökség”

 

2.)    Települési érték szakterületenkénti besorolás: település történelméhez tartozó megőrzött szellemi és építészeti örökség

 

3.)    Települési érték fellelhetősége: Rajka belterület 121 hrsz. Móricz Zsigmond utca

 

4.)    Értéktár megnevezése: Települési Értéktár

 

5.)    Települési érték bemutatása, egyedi jellemzők, történet leírása

 

Rajka Község területén a bronzkor óta laktak népek. Feltárások során gepida és avar kori leletek nagy számban kerültek elő. A római korban a Limes-en elhelyezkedő Ad-Flexum és Geruláta közötti őrtoronynak adott helyt, amelyről Pannónia területét védték az egykori Duna ágrendszeren keresztül betolakodó barbár népektől. A község első írásos említése egy 1208-as oklevélben fordul elő. 1313-ban magyarok lakták, és Rákfalvának hívták. Ekkor építették fel első templomát és a már említett templomtorony román-gót stílusa is erre vall. 1352-ben „villa Rajkon” I. Nagy Lajos király Schwartz Hermannak egy egész udvartelket adományozott. A tatárjárás után német telepesek érkeztek Bajorországból és Elzász-Lotharingiából. 1650 körül evangélikus templomot építettek. 1685-ben I. Lipót király azok számára, akik a török ellen hősiesen harcoltak, 22 rajkai telket osztott ki. A XVIII. században, mint német többségű települést tartották számon, amely az óvári uradalomhoz tartozik, de 22-24 nemes is lakja. A községnek 1851-ben 7 dunai malma, réve, 72 kézművese, 4 kalmárja volt, és a magyaróvári főhercegi uradalomhoz tartozott. Rajka 1867-ben járási székhellyé vált, vasútállomást, távírdát és postát létesítettek. A Rajka területén lévő lakosság megjelenésével egyidejűleg temetőt alakítottak ki, az akkor még falu szélén lévő területen. A katolikus templom megépítését követően egy ideig a közösség tagjai a templom körül temetkeztek, így - a már meglévő temetőben – azok temetését végezték, akik nem tartoztak a felekezethez. A 19. század elején döntöttek arról, hogy egy temetőt használnak, így a korábbi temetőben temették el a keresztény rajkaiakat.

A temetőről Vitéz János: Rajka Krónika c. munkájában az alábbi leírást készítette:

„1831. szeptember 20-án áldotta meg az új temetőt Toscano Károly rajkai rk. plébános. Vegyes vallású lévén a község, az a szokás alakult ki, hogy az evangélikusok a temető jobb oldalán temetkeztek, míg a katolikusok a bal felén. 1853-ban október 16-án a temető kibővítettetett. A két temetőt egybevették. A helyi esperes, főesperes a temetőt az új kereszttel együtt megáldotta.
A katolikusok a temetőt nem hagyták árván. Felelevenítették a régi Szentháromság-templom emlékét. A régi templom szentélye földjére kápolnát építettek Szent Kereszt tiszteletére.
A krónikában ez áll: 1854. aug. 1-én megkezdték a temető kápolna alapjának az árkolását és

 

 hónap 5-én az alapkövet le is tették. Szép gesztenyefasor vezet a sírok gyűrűjében a kápolnához. A gesztenyefák közelében még felszínre kerülnek kövek a régi templom alapjából. A temetőben több értékes síremlék van. Köztük a régi rajkai vezetőségé. Egy régi vaskereszt muzeális emlék, mely a Mosonmagyaróvári Múzeum udvarán található. Van boncterem a temetőben.

Létesült új színvonalas ravatalozó az elmúlt rezsim idejében. Környezete dolgozása alkalmával az előtte lévő török sírt megsemmisítették. Ismeretes, hogy a benesi kormány-háborús bűnösség ürügyén sok felvidéki magyar kiüldöztetett ősi szülőföldjéről és több százan Rajkán az anyaországban kaptak menedéket. Itt már nyugodtan pihenhetnek a végső feltámadásra.”

A 20. század közepétől a temetőben megszűnt a felekezetek közötti területi megosztás. A második világháborút követően a híveket vegyesen temetik el, a temetési hely kijelölésénél a rokoni kapcsolatokat helyezték előtérbe. 2006-ban a romos állapotban lévő halottas házat elbontották, helyét parkosították, 2008-ban a ravatalozó helyén újat építettek. Az építkezéssel egyidejűleg a temető kápolnát felújították.

 

A mellékelt korabeli térképeken is feltűntették a temető területét:

 

1

Habsburg Birodalom (1869-1887) Harmadik Katonai Felmérés térkép

 

2

Magyarország Katonai Felmérése (1941) térkép
 

3

Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század)

 

Légi felvétel napjainkban:

 

4

Google Maps műholdas térkép

 

 

  1. Indoklás az Értéktárba történő felvétel mellett:

     

    A területet évszázadok óta használja a falu temetkezésre. A temetkezési szokások változása és a síremlékekhez használt kövek mérete, anyaga, megformálása követi a kor szellemiségét. A síremlékek alapján jól megkülönböztethető a településen élő lakosság nemzetiségi összetétele. A német ajkú lakosság a második világháborút követően kitelepítéséig anyanyelven feliratozta a sírköveket. A régi sírkövek az idő múlásával elporladnak, felületükön a feliratozás nehezen olvasható. A temetőben mai napig megtalálható több helyben temetett plébános, esperes, szolgabíró, főszolgabíró, képviselő, iskolaigazgató és a település életében jelentőséggel bíró személyiség síremléke. A temetőben lévő régi síremlékek állapotromlásának megakadályozása, a temetőben lévő értékek megőrzése, a kápolna és a ravatalozó állagmegóvása a településen élő közösségnek mindenkor feladatának kell lennie. A temetési helyek kijelölésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy meglévő régi síremlékek ne sérüljenek.

     

  2. Bibliográfia:

     

    • Vitéz István: Rajkai Krónika, helytörténeti dolgozat (1993)

       

       

       

  3. Fotók:

 

5

temetőkápolna

 

6

ravatalozó

 

7

régi papi sírok

 

8

részlet a temetőből

 

9

részlet a temetőből